Mesélni a természet színeivel
A természet varázslatos. Ezt mindenki tudja. A művészek azt is tudják, hogy színei és formái kimeríthetetlen inspirációs forrást jelentenek. A fények és árnyékok, a textúrák, az évszakok változása soha meg nem unható kaleidoszkópot adnak annak a kezébe, aki képes értékelni ezeket a hétköznapi és egyben különleges csodákat.
„Oh természet, oh dicső természet! Mely nyelv merne versenyezni véled?”
Így írt Petőfi A Tisza című versében. Nyikolaj Tolsztih (Николай Толстых – angolos átírásban Nikolai Tolstyh) sem versenyez, sőt inkább alkotótársául hívja a természetet hangulatos, kifejező, néha vicces kézműves-fotós állatképeihez.
A papírból éles késsel kimetszett sziluettek a jól megválasztott hátterek előtt életre kelnek, és egész történeteket mesélnek a nézőknek, a flóra és fauna egységét különleges módon felhasználva.
Munkáit nézve érdemes megemlíteni, hogy Kínában már a VI. századtól készítettek papírból kivágott képeket, de Európában csak a XVI-XVII. században terjedt el ez a kézműves-művészeti ág. Tulajdonképpen nem is csoda, hogy ilyen későn került sor erre, ha figyelembe vesszük, hogy az első papír-manufaktúrák a a X. században kezdték meg működésüket ezen a földrészen.
Az egyik skót internetes portál riportot készített a művésszel, aki elmondta, hogy bár városi embernek tartja magát, miközben rengeteg időt tölt azzal, hogy megtalálja a megfelelő háttereket az egyes sziluettekhez, egyre közelebb kerül a természethez. Úgy véli, hogy az, hogy a fiatalok elhagyják a várost, egy újfajta tiltakozás. A diktatúra, a csillogás, a fogyasztói társadalom ellen. Globálisnak mondható ez a trend, és Nyikolaj szeretné azt hinni, hogy a hippi generáció egyfajta reinkarnációjáról is szó van ebben a tendenciában.
Mindig is hobbiként tekintett erre a tevékenységre. Azt mondja, a kézművesség a világ megismerésének egyik formája. A teremtés élményét lehet kipróbálni vele. A fotózás arra jó, hogy megragadjunk egy pillanatot az időben. Ha a kettőt kombináljuk, akkor valami szokatlan és gyönyörű eredményhez jutunk.
Munkáival a béke, a szeretet és az együttérzés fontosságára akarja felhívni a figyelmet. Meg kell értenünk, hogy mindannyian a természet részei vagyunk. Úgy tűnik, az élettelen környezet fejlődése úgy képeződik le az agyunkban, ami azt eredményezi, hogy kevésbé törődünk a világgal. Pedig nem kell harcolni, nem szabad elpusztítani a környezetet és egymást. Meg kell tanulni látni a szépséget a nagyon egyszerű dolgokban.
A művész további képeit Instagram-oldalán lehet megnézni. Érdemes.
