Gyöngyékszerek, gyöngykötött viselet-kiegészítők

Kötő sakkör – a nyilvános kötés világnapjára

Nem, nincs elírva a cím…

Hosszú történet következik, de ha szenvedélyesen szeretsz kötni, akkor szánd rá az időt!

Június második csütörtöke 2005. óta a nyilvános kötés világnapja. Magyarországon is évről évre több szervezet és fonalbolt hirdet meg ebből az alkalomból különböző eseményeket. Az idén például június 10-én (igaz, szombaton) Budapesten a Szent István parkba várják a kötés szerelmeseit.

Egy blog esetében a világnapi megemlékezésre alkalmasabb egy vendég blogger meghívása. Fogadjátok szeretettel Nemesházi Hedvig írását:

Sakkanyuka vagyok

Ez annyit tesz, hogy hetente minimum 3, de esetenként akár 15-20 órát is sakkversenyeken töltök.
Mit lehet csinálni egy sakkversenyen? Eleinte néztem a fiaim minden lépését, és szorgosan fotózgattam őket. Miután fél év alatt egy terányi (TeraByte) tök egyforma kép összegyűlt a sakkversenyekről, sürgősen leszoktam róla. Később mindenféléket kibeszéltem a többi sakkszülővel, a klubok vezetőivel, a szövetség elnökével, olvastam, tanultam, végignéztem több filmsorozatot, megterveztem néhány házat, levizsgáztam sakkbíráskodásból, és végigbíráskodtam jó néhány sakkversenyt. De mindig kell valami újabb elfoglaltság.

Érdemes még tudni, hogy a jelenlegi sakk-világbajnok Magnus Carlsen, egy norvég fiatalember, akinek a tiszteletére a norvégok kiírtak egy pályázatot sakk témájú norvég mintás pulóver tervezésére, aminek az eredménye  természetesen felkerült a netre, és az én drága uram rögtön megállapította, hogy szeretne egyet. Persze nem a 300 eurós bolti kiadásból, hanem házilag kötöttet rendelt.

Így esett, hogy a sakkversenyeken, a fent említett elfoglaltságok helyett – 12 év kihagyás után újra – kötni kezdtem

Jöttek is a kommentek:

  • A hobbidnak hódolsz? (igen, már arra sem emlékszem, hogy melyik végén kell megfogni a körkötőtűt)
  • Nekem mikor kötsz pulóvert? (majd a következő 10 éves szünet után, ha megérem)
  • Na, hogy halad a zoknim? (remekül, King-Kong…  – XL-es férfi pulóver hátának a vége felé jártam éppen)

Aztán az egyik perui anyuka elmesélte, hogy 6 éves korára milyen remekül megtanította az anyukája fonalat fonni az alpakkáik bundájából, és 10 éves korára teljesen jól tudott kötni, majd kb 30 éve ő sem nyúlt fonalhoz.
Aztán az egyik spanyol anyuka tátott szájjal elkezdte nézni a kezemet, majd kibökte:

  • Nahát, te így kötsz??? Mert ez, … ugye, kötés?

Kiderült, hogy a spanyolok is és a peruiak is teljesen másképp kötnek, mint mi. Rendeztünk is egy kötő “sakkört” a legutóbbi versenyen. Vittem elég fonalat és tűt, hogy mindenki meg tudja mutatni a többieknek, hogy hogyan tanították meg neki a kötést. És csak ámultunk egymás technikáján.

A spanyolok viszonylag hasonló stílusban kötnek, mint mi, de mégsem

Lehullott a lepel arról a misztikumról is, hogy miért van bogyó a hosszú kötőtű végén: a jobb tű bogyóját a hónuk alá vágják, és már le is van róla a gond. A jobb kezükön vezetik a szálat, és nem a tűt hurkolják át a fonalon, hanem a jobb kezükkel rátekerik a tűre a fonalat, és a bal kezükkel mozgatják a másik tűt ide-oda. Nekem kicsit nyakatekert megoldásnak tűnik, ráadásul a körkötőtűvel bajban vannak: le kell tenniük valahova, amíg a jobb kezükkel tekergetik a szálat. Hosszú távon kicsit hátfájós lehet, szerintem.

Ezzel szemben megmutattak egy nagyon jó technikát az első sor felszedésére, amit én nem ismertem (értsd: az édes anyukám nem tanította meg nekem, tudniillik ő volt az egyetlen mesterem). A mutatóujjukra tekerik a szálat, beledugják a tűt, és kész. Gyorsabb is, mint az én eddigi tű-tekergetős módszerem, és a fonal sem csavarodik el közben annyira.
De a legjobb: fel tudják úgy szedni az első sort, hogy közben már le is van kötve az első sima sor. Még ki kéne fejleszteni ezt a technikát kétoldalasra, hogy passzét is lehessen vele kezdeni.

 

A peruiak technikájától viszont dobtam egy hátast

Nagyjából ugyanúgy fogják a tűt, mint mi, csak a szálfeszítés tök más. A bal kezük középső ujjára tekerik a fonalat, aztán balról jobbra átdobják a fejük mögött, és “elölről” jut a szál a kötéshez. Így aztán nekik az a “sima”, ami nekünk a fordított lenne, viszont a mi simánk (ami az ő fordítottjuk lenne) kicsit körülményesebb.
A technika előnyei közül azt emelném ki, hogy
1) nagyon gyorsan tanulható, és rögtön egyenletes lesz az eredmény
2) norvég mintát sokkal gyorsabban lehet kötni így.
A szemeket ők is ugyanúgy szedik fel, mint a spanyolok, azzal a különbséggel, hogy a spanyolok a jobb kezükre tekerik a szálat, és a bal kezükkel szúrják a tűt a hurokba, a peruiak fordítva.

 

Annyira megtetszett nekem ez a perui technika, hogy az éppen kötés alatt álló norvég mintás pulóveremet már úgy fejeztem be, hogy a fordított sorokat már perui stílusban kötöttem. És a következő darabhoz már a perui technikával szedtem fel a szemeket.

Érdekességnek egy rövid szószedet

sima:
Spanyolországban “del derecho” (sima / tenyeres), Peruban “llano” (sima, mint síkság)
fordított:
Spanyolországban “del revés” (fordított / fonák), Peruban “Santa Clara” (Szent Klára)
passzé:
Spanyolországban “elástico” (ezt most elfelejtem lefordítani), Peruban “inglés” (angol)

¡¡¡Gracias Evelyn, Inma y Rebeca!!!

Ja, majdnem elfelejtettem. Csapatverseny volt, és a gyerekeink nem kis meglepetésre a harmadik helyen végeztek! Nem is tudom, hogy rájuk vagyok-e büszkébb, vagy magamra…

Szolgálati közlemény

Ha hasznosnak találtad a cikket, vagy van olyan ismerősöd, akit érdekelhet, használd bátran a megosztás funkciót! Ha kérdésed van, felteheted itt, a kapcsolati űrlap segítségével, vagy a Nemesházi Gyöngymanufaktúra Facebook-oldalán keresztül is.

Mentés

Mentés

«
»

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.