A Kossuth-bankók díszítő motívuma gyöngykötött érmelegítőn
Korábban készítettem egy gyöngykötött érmelegítőt az ún. „Kossuth-bankós” minta felhasználásával.
Úgy gondolom, most, a nemzeti ünnep alkalmával jött el az ideje, hogy egy kicsit részletesebben meséljek erről a mintáról. Annál is inkább, mert a gyöngykötött darabokon nem szokott előfordulni. Nemsokára rájöttök, mi ennek a magyarázata.
Mi volt az a Kossuth-bankó?
Szükségpénznek nevezzük az olyan pénzfajokat, melyeket – különösen háborús időkben – a megakadt pénzforgalom pótlására bocsátottak ki városok, körülzárt várak, katonai parancsnokságok, üzleti cégek, gyárak, illetve sok esetben maga az állam is – lokális felhasználásra, rövidebb vagy hosszabb érvényességi idővel. Ilyen, rendesen csak névértékű pénzek (ezüst, réz, ólom, papíros stb.) a rendes pénzforgalom visszaállítását követően vagy folyó pénzzel váltottak be, vagy ha a győző fél azokban törvénytelen forgalmi eszközt látott, váltság nélkül vontak be s értékteleneknek nyilvánítottak.
A szükségpénzek körébe tartoztak mindazon papírpénzek is, melyeket 1848-ban és 1849-ben a Magyar Kereskedelmi Bank, a Kincstár és/vagy az Országos Honvédelmi Bizottmány bocsátott ki, és amelyeket az osztrákok a szabadságharc leverését követően értéktelennek nyilvánítottak és többnyire égetéssel megsemmisítettek, így csak igen kevés példány maradt fenn belőlük – mutatóba – az utókor számára.
Ezeken a papírpénzeken, kincstári utalványokon Kossuth Lajos pénzügyminiszter (5, 10 és 100 forint értékűek), Kossuth Lajos pénzügyminiszter, Völgyi Ferenc kincstári főpénztárnok és Rögler János bank-főpénztárnok (1 és 2 forintos értékben), Völgyi Ferenc kincstári főpénztárnok (15 és 30 krajcáros), Kossuth Lajos országkormányzó és Duschek Ferenc pénzügyminiszter (2 forint értékben), illetve Kossuth Lajos országkormányzó és Szemere Bertalan miniszterelnök (10 forintos értékben) aláírása szerepelt.
Az utóbbiból az egyik fennmaradt példány a Magyar Nemzeti Múzeum birtokában van.
Helfert J. Sándor báró, a bécsi Numism. Zeitschr. VI-VIII. kötetében 1876-ban megjelent cikkéből ismeretes, hogy amikor az osztrákok Duschek Ferenctől az államkasszát átvették, azzal együtt öt, egyenként 1000-1000 darabot tartalmazó csomagot is megkaptak, melyekben szép kivitelű, színes, Angliában készült 1000 forintos papírpénzek voltak, melyekből egyetlen darab sem került még forgalomba, és teljes mértékben megsemmisítésre kerültek.
A Kossuth-bankók utolsó csoportját képezik azok a 10 forintos, 30 és 15 krajcárosok színes alapnyomatai, minden szöveg nélkül, melyeket az Aradon működő „pénzsajtó” szükségből bocsátott ki kész példányok helyett a szabadságharc utolsó napjaiban.
1848. augusztus 6-án került forgalomba az ún. „piroshasú” 2 forintos pénzjegy:
Forrás: wikimedia
A szabadságharc emlékezete
A szabadságharc elbukott, a vezetőit kivégezték, bebörtönözték, Kossuth Lajos száműzetésben élt. Az osztrák megtorlás olyan mértékű volt, hogy minden „szabadságkori jel” – szín vagy jelkép – viselését rendeletileg megtiltották, és megszegőinek szigorú büntetést helyeztek kilátásba.
Természetesen leleményes elődeink megtalálták a módját, hogy a szigorú tilalmak ellenére – ha a nemzeti színek használata nem volt lehetséges, akkor másképpen – emlékezzenek és emlékeztessenek a szabadságharc dicsőségére. Ennek egyik módja volt a Nógrád megyei Kazáron és Maconkán elterjedt „Kossuth-gyásznak” nevezett viselet.
De a Borsod megyei Tardon is megjelentek a nemzeti ellenállás és függetlenség szimbólumai: kisebb használati tárgyakon, lakberendezési tárgyakon, ruhadarabokon felbukkanó, a szabadságharcra emlékeztető motívumok formájában. A 2 forintos, ún. „piroshasú” Kossuth-bankó csillagvirág és fekvő tulipán motívumai megjelennek a női ingvállak, férfi-ingek mellrészét, a surcokat (kötényeket) díszítő hímzéseken. A tárgyi emlékeket ma is meg lehet találni – többek között – a Nemzeti Múzeum gyűjteményében. De Lengyel Györgyi 1981-ben a Kossuth Kiadónál megjelent „Keresztszemes kézimunkák” című, ma már antikváriumban is csak ritkán megvásárolható könyvében is láthatunk néhányat a mintaváltozatokból, sőt a szerző a Fürge Ujjak című lapban is jelentetett meg ismertetést a mintáról. (Ld. pl. 1976. évi 3. szám.)
Emléktábla a ház falán
Ha valaki mostanában egy szép tavaszi napon a Lánchíd pesti hídfőjénél jár, érdemes egy rövid sétát tennie a Zrínyi utca és a Nádor utca sarkán található ún. Döring házhoz, melyben ma az épület tervezőjéről elnevezett Hild József Általános Iskola működik. A Nádor utca 12. szám alatti bejárat bal oldalán egy érdekes emléktábla látható – Kutas László alkotása – mely egy 2 forint névértékű Kossuth-bankó fémbe öntött mása.
Forrás: https://www.kozterkep.hu
Miért éppen itt van ez az emléktábla? Mert ebben a házban, ahol édesanyjának volt lakása, volt Kossuth Lajos száműzetés előtti utolsó lakhelye…
Merre tovább?
Akinek kedve van folytatni a felfedezést, sétáljon át a Lánchídon, mert a budai hídfő közelében a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Múzeuma Nyitott Műhelyében (Fő u. 6.) viszontláthatja az emléktábla jellegzetes, csillagvirágos és fekvő tulipános motívumait egy keresztszemes futón, Fiser Józsefné hímző népi iparművész alkotásán is.
Fotó: Farkas Réka, Hagyományok Háza
Fotó: Farkas Réka. Hagyományok Háza
Szolgálati közlemény:
Ha hasznosnak találtad, a “Tetszik” gombra kattintva jelezheted, és ha van olyan ismerősöd, akit érdekelhet, használd bátran a “Megosztás” gombot a cikk alatt!
Hogy biztosan megtaláld a cikket később is, tűzd ki a Pinterest képgyűjteményedbe egy jellegzetes illusztrációját!
Videóinkat megnézheted a Nemesházi Gyöngymanufaktúra YouTube-csatornáján .
Kísérd figyelemmel a Pinterest-tábláinkat is!
Ha kérdésed van a cikkel (vagy más, gyöngyfűzős-gyöngykötős témákkal) kapcsolatban, felteheted itt, a bejegyzés végén a kapcsolati űrlap segítségével, vagy a Nemesházi Gyöngymanufaktúra Facebook-oldalán keresztül is. Ha a Facebook-oldal kedvelőjeként a “Követed” gombra kattintva kiválasztod a “Megjelenítés elsőként” opciót biztosan nem maradsz le az új blogcikkekről sem.
