Gyöngykötött főkötők
A New York-i Metropolitan Múzeum
Az 1870. április 13-án megalapított New York-i Metropolitan Múzeum ma három helyszínen fogadja a látogatókat (ezek a The Met Fifth Avenue, a The Met Breuer és a The Met Cloisters). Mindig is nagyobb célt tűztek maguk elé, minthogy a ritka és szép tárgyak „kincstáraként” működjenek, így a gyűjtemény elemeinek gondozásán, restaurálásán és kiállításán túl komoly tudományos munka is folyik az intézményben. Különböző gyakornoki és kutatási programokat, művészetbaráti köröket működtetnek, de lehetőség van virtuális múzeumlátogatásra is. Több mint 450.000 tárgy képét tették elérhetővé a világhálón az érdeklődők számára.
A gyöngykötésekkel kapcsolatos kíváncsiságom engem is elvezetett ehhez a bőséges forráshoz, és szeretném megosztani a Nemesházi Gyöngymanufaktúra olvasóival, mi mindenre akadtam.
Gyöngykötött főkötők a múzeum gyűjteményében
Európából nagyon sok család vándorolt ki az Amerikai Egyesült Államokba az elmúlt évszázadok során. Természetesen vitték magukkal kedves ruhadarabjaikat is. A nagyon aprólékos kézi munkával készült ünnepi viseleteket generációkon keresztül becsben tartották, megőrizték akár sérült állapotukban is, és ezek közül sokat megvásárolt a múzeum, vagy éppen a tulajdonosok ajándékozták őket oda a gyűjtemény számára további megőrzésre.
A következő képen látható, Európában, a XIX. század első felében készült keresztelő főkötőt például Mrs. Adolf Mayer 1932-ben ajándékozta a múzeumnak.
A következő pamutból kötött, szintén belekötött üveggyöngyökkel díszített, a XIX. század első éveiből, ugyancsak Európából származó gyöngykötött főkötők 1975-ben került a múzeum tulajdonába. Mrs. Julian Street, Jr ajándékai.
Van olyan darab is, amiről lehet tudni, hogy holland eredetű, viszont a készítés idejéről nincs információ. Így csak azt lehet biztosan megállapítani, hogy mivel Mrs. Marjorie Castle 1942-ben adományozta a múzeumnak, annál korábban készült. Kiállításra még nem került, cserébe legalább képeken több oldalról is megcsodálhatjuk:
Az etnográfusok már sokszor leírták, hogy a kézműves technikák „vándorolnak” a különböző területek, népek, közösségek között. De érdekes módon a technikát átvevők a saját mintakincsüket ültetik át a megtanult új előállítási módra. Lehet hogy erre is láthatunk példát a gyűjteményben? A következő képen látható vékony gyapjú fonalból már a XX. században kötött bolíviai sapkát Mrs. Mabel B. Kies 1967-ben ajándékozta a múzeumnak:
Aki a múzeum teljes, közel 800 darabból álló fejfedő-gyűjteményét szeretné megnézni, itt megteheti.
A gyöngykötött érmelegítőkről korábban már írtam egy cikket, olvassátok el azt is!
Szolgálati közlemény:
Ha hasznosnak találtad, a “Tetszik” gombra kattintva jelezheted, és ha van olyan ismerősöd, akit érdekelhet, használd bátran a “Megosztás” gombot a cikk alatt! Hogy biztosan visszatalálj ide, tűzd ki a Pinterest képgyűjteményedbe is! Köszönöm.
Videóinkat megnézheted a Nemesházi Gyöngymanufaktúra YouTube-csatornáján .
Kísérd figyelemmel a Pinterest-tábláinkat is!
Ha kérdésed van a cikkel (vagy más, gyöngyfűzős-gyöngykötős témákkal) kapcsolatban, felteheted itt, a bejegyzés végén a kapcsolati űrlap segítségével, vagy a Nemesházi Gyöngymanufaktúra Facebook-oldalán keresztül is. Ha a Facebook-oldal kedvelőjeként a „Követed” gombra kattintva kiválasztod a „Megjelenítés elsőként” opciót biztosan nem maradsz le az új blogcikkekről sem.
Üdv, Érdeklődnék, hogy milyen anyagból készült régen a „flitter”?
Kedves Edit, régen vékony fémlekezkéket használtak flitternek. Islóg volt a neve.
Köszönöm, Igen, fémet már láttam, de most azt tapasztaltam egy régi „főkötőt” kiöblítve, hogy vannak rajta szinte átlátszó (manapság műanyagból készülő) kis „flitter korongok”, amik közül volt, ami gyakorlatilag szétázott, szétmállott. Ez egy öröklött régi darab és egy kicsit az áporodott, régi szagon szerettem volna javítani… viszont eszembe sem jutott, hogy esetleg van rajta olyan rész, ami így szétázhat. 🙂 Szerencsére nem sokkal történt. Én arra gondoltam, hogy ezek valamilyen zselatin jellegű anyagból készülhettek, teljesen olyan volt az állaga átvizesedve. Nagyon érdekes. Ön tud ilyesmiről? Köszönöm.
Arról tudok, hogy valamikor a dunántúli gyertyaöntő kisiparosok készítettek üreges, vékony falú, kb. 1 cm átmérőjű gömbölyű viaszgyöngyöket, amiket kislányok nyakékéhez, kalárisához használtak. Ezeket ún. vizahólyagtapasszal/halenyvvel vonták be, amitől fényesek és egy kicsit keményebb felszínűek lettek. De arról, hogy hasonlót flitterként is alkalmaztak volna, nincs információm. Bár a leírtak alapján nem lehetetlen…