Kötő sakkör – a nyilvános kötés világnapjára
Nem, nincs elírva a cím…
Hosszú történet következik, de ha szenvedélyesen szeretsz kötni, akkor szánd rá az időt! Érdemes.
Június második szombatja 2005. óta a nyilvános kötés világnapja (World Wide Knit in Public Day). Magyarországon is évről évre több szervezet és fonalbolt hirdet meg ebből az alkalomból különböző eseményeket. Az idén például június 10-ére esik az a nap, amikor Budapesten a Szent István parkba várják a kötés szerelmeseit.
Egy blog esetében a világnapi megemlékezésre alkalmasabb egy vendég blogger meghívása. Fogadjátok szeretettel Nemesházi Hedvig írását:
Sakkanyuka vagyok
Ez annyit tesz, hogy hetente minimum 3, de esetenként akár 15-20 órát is sakkversenyeken töltök.
Mit lehet csinálni egy sakkversenyen? Eleinte néztem a fiaim minden lépését, és szorgosan fotózgattam őket. Miután fél év alatt egy terányi (TeraByte) tök egyforma kép összegyűlt a sakkversenyekről, sürgősen leszoktam róla. Később mindenféléket kibeszéltem a többi sakkszülővel, a klubok vezetőivel, a szövetség elnökével, olvastam, tanultam, végignéztem több filmsorozatot, megterveztem néhány házat, levizsgáztam sakkbíráskodásból, és végigbíráskodtam jó néhány sakkversenyt. De mindig kell valami újabb elfoglaltság.
Érdemes még tudni, hogy a jelenlegi sakk-világbajnok Magnus Carlsen, egy norvég fiatalember, akinek a tiszteletére a norvégok kiírtak egy pályázatot sakk témájú norvég mintás pulóver tervezésére, aminek az eredménye természetesen felkerült a netre, és az én drága uram rögtön megállapította, hogy szeretne egyet. Persze nem a 300 eurós bolti kiadásból, hanem házilag kötöttet rendelt.
Így esett, hogy a sakkversenyeken, a fent említett elfoglaltságok helyett – 12 év kihagyás után újra – kötni kezdtem
Jöttek is a kommentek:
- A hobbidnak hódolsz? (igen, már arra sem emlékszem, hogy melyik végén kell megfogni a körkötőtűt)
- Nekem mikor kötsz pulóvert? (majd a következő 10 éves szünet után, ha megérem)
- Na, hogy halad a zoknim? (remekül, King-Kong… – XL-es férfi pulóver hátának a vége felé jártam éppen)
Aztán az egyik perui anyuka elmesélte, hogy 6 éves korára milyen remekül megtanította az anyukája fonalat fonni az alpakáik bundájából, és 10 éves korára teljesen jól tudott kötni, majd kb 30 éve ő sem nyúlt fonalhoz.
Aztán az egyik spanyol anyuka tátott szájjal elkezdte nézni a kezemet, majd kibökte:
- Nahát, te így kötsz??? Mert ez, … ugye, kötés?
Kiderült, hogy a spanyolok is és a peruiak is teljesen másképp kötnek, mint mi. Rendeztünk is egy kötő „sakkört” a legutóbbi versenyen. Vittem elég fonalat és tűt, hogy mindenki meg tudja mutatni a többieknek, hogy hogyan tanították meg neki a kötést. És csak ámultunk egymás technikáján.
A spanyolok viszonylag hasonló stílusban kötnek, mint mi, de mégsem
Lehullott a lepel arról a misztikumról is, hogy miért van bogyó a hosszú kötőtű végén: a jobb tű bogyóját a hónuk alá vágják, és már le is van róla a gond. A jobb kezükön vezetik a szálat, és nem a tűt hurkolják át a fonalon, hanem a jobb kezükkel rátekerik a tűre a fonalat, és a bal kezükkel mozgatják a másik tűt ide-oda. Nekem kicsit nyakatekert megoldásnak tűnik, ráadásul a körkötőtűvel bajban vannak: le kell tenniük valahova, amíg a jobb kezükkel tekergetik a szálat. Hosszú távon kicsit hátfájós lehet, szerintem.
Ezzel szemben megmutattak egy nagyon jó technikát az első sor felszedésére, amit én nem ismertem (értsd: az édes anyukám nem tanította meg nekem, tudniillik ő volt az egyetlen mesterem). A mutatóujjukra tekerik a szálat, beledugják a tűt, és kész. Gyorsabb is, mint az én eddigi tű-tekergetős módszerem, és a fonal sem csavarodik el közben annyira.
De a legjobb: fel tudják úgy szedni az első sort, hogy közben már le is van kötve az első sima sor. Még ki kéne fejleszteni ezt a technikát kétoldalasra, hogy passzét is lehessen vele kezdeni.
A peruiak technikájától viszont dobtam egy hátast
Nagyjából ugyanúgy fogják a tűt, mint mi, csak a szálfeszítés tök más. A bal kezük középső ujjára tekerik a fonalat, aztán balról jobbra átdobják a fejük mögött, és “elölről” jut a szál a kötéshez. Így aztán nekik az a “sima”, ami nekünk a fordított lenne, viszont a mi simánk (ami az ő fordítottjuk lenne) kicsit körülményesebb.
A technika előnyei közül azt emelném ki, hogy
1) nagyon gyorsan tanulható, és rögtön egyenletes lesz az eredmény
2) norvég mintát sokkal gyorsabban lehet kötni így.
A szemeket ők is ugyanúgy szedik fel, mint a spanyolok, azzal a különbséggel, hogy a spanyolok a jobb kezükre tekerik a szálat, és a bal kezükkel szúrják a tűt a hurokba, a peruiak fordítva.
Annyira megtetszett nekem ez a perui technika, hogy az éppen kötés alatt álló norvég mintás pulóveremet már úgy fejeztem be, hogy a fordított sorokat már perui stílusban kötöttem. És a következő darabhoz már a perui technikával szedtem fel a szemeket.
Érdekességnek egy rövid szószedet
sima:
Spanyolországban “del derecho” (sima / tenyeres), Peruban “llano” (sima, mint síkság)
fordított:
Spanyolországban “del revés” (fordított / fonák), Peruban “Santa Clara” (Szent Klára)
passzé:
Spanyolországban “elástico” (ezt most elfelejtem lefordítani), Peruban “inglés” (angol)
¡¡¡Gracias Evelyn, Inma y Rebeca!!!
Ja, majdnem elfelejtettem. Csapatverseny volt, és a gyerekeink nem kis meglepetésre a harmadik helyen végeztek! Nem is tudom, hogy rájuk vagyok-e büszkébb, vagy magamra…
Szolgálati közlemény
Ha hasznosnak találtad a cikket, vagy van olyan ismerősöd, akit érdekelhet, használd bátran a megosztás funkciót! Ha kérdésed van, felteheted itt, a kapcsolati űrlap segítségével, vagy a Nemesházi Gyöngymanufaktúra Facebook-oldalán keresztül is.